utolsó pillanatok :(

Kezdek nagyon parázni az aerobik vizsgámtól. A bemelegítés még mondjuk megy (bár állandóan összekutyulok valamit amikor kart is bele kell vinni... :/), de a vizsgakoreó csak elméletben van meg, még baromira be kell gyakorolni, és nagyon félek, hogy a vizsgán képtelen leszek koncentrálni normálisan, és elbaszarintom az egészet. :( Aztán arról nem is beszélek, hogy még a szóbeli tételekkel nem állok sehogy... a gyak tételek még úgy ahogy. PARAPARAPARA. :(

side to side

Nagyon érdekes érzés, olyan mintha felszabadult volna az elmém, és valami tűz gyulladt volna odabenn. Ez tetszik, meg kicsit ijesztő is, hirtelen nem látom a határokat tisztán. Eddig egyszerű volt, mert mindenhol csak határokat láttam. Most van az a pont, mikor azért fogom vissza magam, és csak tekintgetek körbe-körbe, mert félek, hogy átesem annak a bizonyos lónak a túlsó felére. De egyébként meg nem fogok, ezt tudom, mert pont hogy a túloldalról pottyantam ide. Szóval ott már jártam... érdemes lenne most már felszállni, és nem ide-oda zúgni.

Egyébként júniusban valószínűleg megyek majd lovagolni, izgulok, örülök és félek is. :)
Most meg back to the aerobik vizsgakoreó.

Return

Egyszer csak kigördült egy könnycsepp a szememből. Hmm.
Az az érzés kísért órák óta, hogy valami hiányzik, meg hogy gondolataim vannak, amiket valahova közölni szeretnék. Nos, rájöttem, hogy a facebook tulajdonképp nem a megfelelő felület erre, így még a verset is inkább töröltem róla amit tegnap írtam. Végül is eddig sem ilyen furcsa elszállt énközlésekre használtam, és ezután sem akarom, mert nem érezném, hogy az lenne a megfelelő hely erre. Aztán rájöttem, hogy mi ez az érzés. Ezt szoktam volt érezni mikor blogolnom kell, így jutottam ide. Úgy érzem, hogy hosszú évek után valami megnyílt bennem újra. Egyre inkább érzem azt, hogy visszakapom régi - 2008/kezelés - előtti önmagam. De úr isten, ehhez el kellett telnie öt évnek... Túl sok egy ember életéből. Nagyon sok pótolnivalóm valóm van.
Ami érdekes, hogy a kezelés utáni időszakban még talán rosszabbra fordult a helyzet, totálisan le és bezárt mindent, és gyakorlatilag minden érzésért ami született bennem bűntudatot és szégyent éreztem. Volt egy olyan időszak is közvetlenül a kezelés után fél-egy évig, amikor úgy éreztem tulajdonképp minden mindegy. Élek vagy halok, nem számít.
A barátságaim, ismeretségeim száma rendkívül beszűkült, alig kommunikáltam pár emberrel, és még az igazán közeli pár barátomnak sem mertem elmondani mindent ami bennem van, annyira nem akartam, hogy bizonyos dolgok legyenek. Nem írtam róla, nem gondoltam rá, nem akartam érezni, nagyon nagyon próbáltam elűzni, és egyszerűen megsemmisíteni. Úgy gondoltam ha valahogy nem veszek róla tudomást, majd elmúlik. Nem múlt el, néha halványodott, aztán újra elemi erővel tört fel, konkrét fizikai rosszullétet, hányingert okozva. Nem is kell túlszimbolizálni, misztifikálni a dolgot ahhoz, hogy rájöjjön bárki, hogy ha valamit annyira lenyomsz és ennyire "megfekszi a gyomrodat", nyilvánvalóan előbb utóbb sugárban hányod ki magadból. Na én ezt nagyon-nagyon sokszor visszanyeltem.
Aztán egy nap jöttem haza a tescoból a hatalmasra púpozott mammaszekérrel, és lehet hogy már túl sok volt a fizikai és lelki teher együtt, én nem tudom mi történt, de ismét előfurakodtam a hányingerkeltő gondolataim és érzéseim, és egyszerűen azt éreztem, hogy ezek teljesen helyén való érzések és gondolatok. Egyszerűen nem tudok magamra haragudni ezek miatt, és egy csepp szégyenérzetem vagy bűntudatom sincsen miatta. Eléggé meglepődtem. Pár hete pedig sikerült ki is mondanom őket. Hű. Remélem sikerül megoldani a dolgokat.
Attól az egy dologtól félek, hogy túl sokáig tartottam magamban, és nem bírtam szembenézni velük (magammal), attól félek, hogy van ami mostanra visszafordíthatatlan folyamatokat indított el. De most nem csinálok ilyet még egyszer. Én nem ez az ember vagyok, soha nem is voltam. Az eredménye öt-hat évnyi elfojtásnak csupán annyi, mintha megcsonkítottam volna saját magam. Nyilván oka volt, nyilván meg kellett élnem... és VISSZATÉRVE a régi bölcsességemhez: "Nem bánok semmit, mert akkor abban a pillanatban valamiért erre voltam képes, és ezt kellett tennem." Sokszor gondoltam erre, hogy magamat nyugtassam, de nem bírtam vele azonosulni, és szinte minden lépésemet csak bánni és szégyellni tudtam, mintha egy utolsó kis szaros penészfolt lennék (elnézést az összes szaros penészfolttól).
Nem mondom egyébként, hogy nem ijesztő ami most van, mert baromi ijesztő. Nem tudom a jövőt, bizonytalannak látok mindent. Remélem minden jó(l) lesz. De most úgy érzem én vagyok, végre én vagyok.

Helyzetjelentés

Elkezdtem tegnap este csíráztatni. Lucernát, és napraforgómagot, nagyon kíváncsi vagyok mi lesz belőlük, egyelőre ott tartunk, hogy leöntöttem róluk a vizet. :P A víz még felhasználásra vár, mert nem öntöm ki attól, hogy magok voltak benne (ráadásul bio magok, szóval biztos nem ázott ki belőle semmi vegyszer).
E mellett méregtelenítésem 13. napján járok, a levezetés első napján, ma már ehetek rendesen! Juhéjjj! :D Tegnap csináltam is almás-zabos-kókuszos-mákos sütit, amit ma tízóraira tartogatok, és már nagyon várom. :D

(Igen, igen, szeretnék többet írni, blabla, mint mindig... meglátjuk, hogy megy-e...)

lakás kiadás

Elgondolkodtam rajta, hogy összegyűjtöm azokat a dolgokat amik legjobban kiakasztanak az egész albérletkiadósdi alatt. Mégsem fogom most sorra venni (majd talán egyszer lesz rá több energiám, de most egyszerűen nem érzem úgy, hogy megérné...). 

Viszont azért a jelenlegit amin kiakadtam, leírom. És ez nem először fordul elő... Kér a kedves érdeklődő részleteket és képeket a lakásokról, én erre tényleg nagyon részletesen válaszolok neki, és a saját lakásomról képeket is csatolok. A szövegben ott van, hogy csatolok hozzá képet, és a másik lakás szövegében ott van, hogy ehhez sajnos nincsen képem. Erre a kérdés: melyik lakáshoz tartoznak a csatolt képek? De ugyanígy meg szokták kérdezni, hogy akkor mennyi a rezsi, hogy hol van a lakás, hogy anyámkínja. Basszus, ha én küldök neki az Ő kérésére egy részletes leírást, legalább azzal a minimummal tiszteljen meg, hogy elolvassa, mielőtt újabb kérdést tesz fel, hogy ne raboljuk egymás idejét. 

De no problem, én mindig mosolyogva válaszolok. (Persze azért megemlítem a válaszban azt is, hogy ezt egyszer már leírtam...)

Szeretnék egy rendes, pontos, jól fizető, kedves, korrekt és értelmes albérlőt, aki hosszú távra marad. Nagy kérés ez...? Nagy.

írok, mert írni akarok

Na, az a szitu, hogy most majd nem akarok ide iszonyatosan magasröptű és jól megszerkesztett dolgokat írni, csak írni akarok végre, ahogy tettem azt oly sokáig.  Most a terv, hogy másik helyekre majd írok elszállt (Álom) meg összeszedett (Parafrázis) dolgokat, ide meg csak azt ami én vagyok, és hajlandó belőlem kicsöpögni. Mert mostanában nagyon takarékon vagyok... De ahhoz hogy írni tudjak, írnom kell, egyelőre mindegy mit, csak ne legyen ilyen idegen a klaviatúrán lévő billentyűk nyomkodásának zenéje.

Legyen mára ez a végszó, jóéjt.

Első tetoválásom

Há! Háháháháhá!

Januárban jön el a pillanat, mikor hátamra fogják varrni első tetoválásomat. Nem aprózom el a dolgot, mivel rögtön egész hátassal kezdek... de egyszerűen nem lehet másképp. Már évek óta szeretnék tetoválást, már legalább egy éve pontosan tudom is, hogy mit, és nemrég miközben Mátéval beszélgettünk összeállt a tökéletes kép a fejemben, még valami hozzáadódott az eddigi elképzeléshez, és egyszerűen tudtam, hogy most kész. Szerdán meg kiderült, hogy márciusban lesz hastánc verseny a Tattoo Convention-ön, ahol valószínűleg (csoporttal) indulni fogok, és ez hirtelen meghozta a végső elhatározást: márciusig nekem bizony tetoválásom lesz, és kész. 

Sokat jelent ez nekem, nem csak egyszerűen egy kép lesz a hátamon. Úgy érzem, hogy a tetoválógép nem bejuttatni fogja a tintát, hogy kialakuljon a minta, hanem épphogy ellenkezőleg, valahonnan mélyről kifelé szívja majd belőlem, hogy végre láthatóvá váljon. Tökéletes lesz. Folyamatosan ezen pörög az agyam... még akkor is, ha épp másra gondolok, erre is gondolok. Nagyon várom már. :)

Életmódváltás - helyzetjelentés

Lassan egy hónapja csinálom azt a mindenfélét, amitől szerintem egészségesebb, szebb, kiegyensúlyozottabb leszek. Egyelőre mondjuk ez főképp étkezési szokásaim megreformálásában, és a mozgásban tetten érhető, pedig hosszabb távon, még még tervezek egy pár változást. Mostanra viszont megértettem azt a bölcsességet, hogy "lassan járj, tovább érsz". Vagy élsz. :P De tényleg, ezeket a dolgokat nem lehet bummbelebalázs módjára csinálni, mert hosszabb-rövidebb idő után, de kudarcélményt hoznak,ami meg mindenre jó, csak nem motivál. 

Tehát jelenleg étkezéseimet tekintve tartom magam ahhoz, amit korábban leírtam, illetve annál jóval bonyolultabb a dolog, mert gyakorlatilag mindent magam készítek, és nagyon sok "szemetet" magam mögött hagytam. Erről készülhetne egy külön bejegyzés, hogy mit lehet/érdemes és mit nem, de az nem most lesz. :)

Mozgás terén is működök, most épp heti ötször Jillian Michaels: 30 day shred-jére tornázok + ha van mellette időm (mivel ez csak fél óra), akkor még valamilyen pilates, callanetics, ilyesmi... ezek jó alakformáló, nyújtó, és legfőképp gerinckímélő, tartásjavító tornák. Ha pedig nem ez, akkor fegyencedzés. Kedd-csütörtökön járok eskrimára továbbra is, szerdán meg hastánc. Az eskrimás napokon még szoktam pluszban tornázni, de szerdán csak hastánc. Nem is férne bele más, mert reggeltől suliban vagyok, és csak este kilenc körül esem haza. Egy nap pihenő van a héten (most épp pénteken volt:). Nincsen kifejezetten zavaró izomlázam, de folyamatosan érzem az izmaimat, ami meg szinte a kellemes kategóriába esik.  

És vettem súlyzókat is! Tegnap, érkeztek meg, és nagyon örülök nekik. :) Be kellene még iktatni valamilyen aerob vagy kardió mozgást, de nem tudom... futni nem merek a térdem miatt, a bringa most épp működésképtelen, eljárni valahova nincsen pénzem. A görkoritól szintén el szokott kezdeni fájni a térdem, de lehet, hogy most kap még egy esélyt, mert lényegesen jobb állapotban vagyok mint fél éve.

Ennyi a mai gyors helyzetjelentés. 

Ja, és kb. 3 kg mínusz, meg jó pár centi. :)

Életmódváltás - edzések 1.

Tehát holnaptól kezdem. Igen holnaptól. Nem, nem mindig holnaptól, de ma igen. Nekem igenis szükségem van arra, hogy kitűzzek egy időpontot... addigra rákészülök fizikailag, lelkileg, és szellemileg, és utána működik.

No de most igazából az edzésről szerettem volna írni. Elég problémás az ügy. A mindenféle okos emberek szerint, hogyha fogyni szeretnék, izomveszteség nélkül (netán azzal együtt, hogy izmosodom), akkor heti három aerob (nem kardio! mert az leginkább állóképesség növelő, az aerob mozgás amikor lihegsz, de még tudsz beszélni... no persze ki lehet számolni úgy is, hogy figyeled a pulzusod, hogy a megfelelő tartományban tartsd), és heti három súlyzós (kisebb ismétlésszám, nagyobb súlyok) edzés a legideálisabb. E mellett nekem szükségem lenne gyógytornára, de ha nem is gyógytornára, akkor valamilyen tartásjavító, ízületkímélő, átmozgató, erősítő mozgásformára, mivel rosszak az ízületek (főleg térd, gerinc), és nem hanyagolhatom el őket... nem is akarom. Ezeknek a kritériumoknak a következők felelnek meg: gyógytorna, jóga, pilates, callanetics, fitball (lehet van más is, én ezeket próbáltam, és ismerem). No és mindezek mellett még ott a hastánc, meg az eskrima, ami összesen heti 3-4 alkalom. Ezeket félig nem is ide számítom, mert sokkal inkább azért csinálom mert szeretem, és nem súlyvesztés-alakformálás-izmosodás-erősödés-regenerálódás-életmódváltás-stb-akármi céllal. Viszont e miatt pl. kizárt dolog, hogy edzőterembe járjak, mivel egyszerűen nem jut már rá pénzem. Az edzőterem kiesése viszont a nagy súlyos edzéseket majdnem kizárja. Biztos valahogy megtudnám oldani itthon is, hogy emelgessem a fotelt... de lássuk be, ez nem túl ideális. Ha veszek is súlyokat, azok is max. 2 kilósak lesznek, az még mindig bakfitty. No de Róma sem egy nap alatt épült... én valószínűleg jó darabig nagy súlyos edzések nélkül is nagyon szép eredményeket tudok elérni (a semmihez képest bizonyosan! :D), és talán (100%) az ízületeimnek sem tesz rosszat, ha nem csapok ilyen esztelenül bele a lecsóba.

Életmódváltás - táplálkozás

Mostanra elképesztően sok fogyókúrás módszeren, étrenden, diétán, méregtelenítésen, anyám kínján rágtam át magam. Csak olvasgatva, nem csináltam meg minden hülyeséget... de persze volt amit igen... a legnagyobb ostobaság azt hiszem a "kőkemény tojásdiéta" volt, aminél az első étkezés után hányni akartam, de végigcsináltam, közben fogytam 1 kiló és 3 dkg-t, majd a záró eredményem összesen -3dkg volt. De komolyan mondom megérdemeltem... ekkora hülyeséget végigcsinálni... és még undorító is volt... Ha az idő alatt csak szimplán odafigyelek, azzal is többet értem volna el... nyeh. Na szóval ilyen ökörségeken meg két 90 napos diétán túl (ami határozottan eredményes volt, de egyáltalán nem tartós... már abból is látszik, hogy kétszer is megcsináltam két év alatt... :D), végül megérett az én fejecskémben is a gondolat, miszerint ostobaságokat csinálok, és bizony életmódváltásra van szükség, nem átmeneti megoldásokra. A gondolat már jó rég érik, csak ugye a megvalósítással mindig problémák voltak... De majd most!