zavaros

Na vége az edző sulinak, vége az egyetemnek (mindkettőnek csak a nyárra), jelen pillanatban nincsen olyan dolgom ami AZONNAL kell, és ez jó érzés.
Aztán van egy csomó zavaros és furcsa érzés is. Most nagyon melegem van, és még főzök is mellé. Anyunak pénteken vége a kezelésnek, nagyon örülök neki.
Közben meg megfulladok magamban. De néha meg kiömlik, aztán csak takarítom ami szétgurult.

lakás kiadás

Elgondolkodtam rajta, hogy összegyűjtöm azokat a dolgokat amik legjobban kiakasztanak az egész albérletkiadósdi alatt. Mégsem fogom most sorra venni (majd talán egyszer lesz rá több energiám, de most egyszerűen nem érzem úgy, hogy megérné...). 

Viszont azért a jelenlegit amin kiakadtam, leírom. És ez nem először fordul elő... Kér a kedves érdeklődő részleteket és képeket a lakásokról, én erre tényleg nagyon részletesen válaszolok neki, és a saját lakásomról képeket is csatolok. A szövegben ott van, hogy csatolok hozzá képet, és a másik lakás szövegében ott van, hogy ehhez sajnos nincsen képem. Erre a kérdés: melyik lakáshoz tartoznak a csatolt képek? De ugyanígy meg szokták kérdezni, hogy akkor mennyi a rezsi, hogy hol van a lakás, hogy anyámkínja. Basszus, ha én küldök neki az Ő kérésére egy részletes leírást, legalább azzal a minimummal tiszteljen meg, hogy elolvassa, mielőtt újabb kérdést tesz fel, hogy ne raboljuk egymás idejét. 

De no problem, én mindig mosolyogva válaszolok. (Persze azért megemlítem a válaszban azt is, hogy ezt egyszer már leírtam...)

Szeretnék egy rendes, pontos, jól fizető, kedves, korrekt és értelmes albérlőt, aki hosszú távra marad. Nagy kérés ez...? Nagy.

írok, mert írni akarok

Na, az a szitu, hogy most majd nem akarok ide iszonyatosan magasröptű és jól megszerkesztett dolgokat írni, csak írni akarok végre, ahogy tettem azt oly sokáig.  Most a terv, hogy másik helyekre majd írok elszállt (Álom) meg összeszedett (Parafrázis) dolgokat, ide meg csak azt ami én vagyok, és hajlandó belőlem kicsöpögni. Mert mostanában nagyon takarékon vagyok... De ahhoz hogy írni tudjak, írnom kell, egyelőre mindegy mit, csak ne legyen ilyen idegen a klaviatúrán lévő billentyűk nyomkodásának zenéje.

Legyen mára ez a végszó, jóéjt.